A hamis kontroll fogságában- Amíg elhiszed, hogy te irányítasz
"Amíg elhiszed, hogy te irányítod a használatod, mindaddig önmagadat tartod fogságban."
Sokáig élhetünk abban az illúzióban, hogy mindent a kezünkben tarthatunk. Fejben pontosan megtervezzük, hogy "ez lesz az utolsó alkalom", hogy "holnaptól másképp csinálom", vagy hogy "ura vagyok a helyzetnek".
Ez a görcsös kontrollharc azonban nemcsak az aktív használó sajátja. Hozzátartozóként ugyanígy megélhetjük ezt az irányíthatatlanságot. Amikor a szerettünk függőségével szembesülünk, észrevétlenül átvesszük a megmentő szerepét: folyamatosan a használón van a fókuszunk, őt próbáljuk kontrollálni, óvni, felügyelni és megmenteni. Közben teljesen elfeledkezünk saját magunkról, ami törvényszerűen mély érzelmi és mentális válságba sodor minket.
A mások feletti kontrollkényszer mögött mindkét oldalon ugyanaz a tehetetlenség húzódik meg. A saját belső világodat úgy is elképzelheted, mint egy házat. A megkönnyebbülés és a valódi változás ott kezdődik, amikor felismered, mi van a házon belül, és mi az, ami kint rekedt.
Ami a házon kívül van: Az IRÁNYÍTHATATLAN
- Múlt és a régi döntések: A tegnapi botlások, a megbántott szavak, a meghozott döntések. Bármennyire is gyötörnek, a múltat nem tudod irányítani.
- Az érzések és a gondolatok: Az automatikusan felbukkanó sóvárgás, a félelem, a belső feszültség. Ezek önkéntelenül jönnek-mennek. Nem az elfojtásuk a feladatod, hanem az, hogy ne engedd nekik a kormányt.
- A használat és a függőség: Akár a szerek használatáról (drog, alkohol, gyógyszer), akár az emberek kihasználásáról van szó – a függőség irányíthatatlan. Ez egy nálunk sokkal hatalmasabb működési mód. Amíg azt hiszed, hogy akaraterővel, kontrollal, fenyegetéssel vagy "még egy utolsó eséllyel" irányítani tudod a szert – vagy a szeretted használatát –, addig a csapdájában maradsz. Amíg elhiszed, hogy te irányítod a használatod, mindaddig önmagadat tartod fogságban.
Ami a házon belül van: Az IRÁNYÍTHATÓ
A valódi erőd ott kezdődik, amikor abbahagyod a hiábavaló harcot a külvilággal, és visszalépsz a saját házadba:
- A nemek mondása és a határok: Eldöntheted, hogy mire mondasz igent, és mi az a határ, amit többé nem engedsz átlépni – sem a szernek, sem a másik embernek, sem a saját romboló mintáidnak.
- Az energiád és a figyelmed: Az, hogy mibe fektetsz energiát a jelen pillanatban. Visszahozod-e a fókuszt a másikról a saját életedre?
- A REAKCIÓID: Bár a feszültséget vagy a tehetetlenséget nem te kapcsolod be, az már a te döntésed, hogyan reagálsz rá. Nem mindegy, hogy a fájdalomra válaszul a szerhez nyúlsz, a másikat próbálod megváltoztatni, vagy teszel végre egy lépést önmagad felé.
Nem kell egyedül rendezned a házadat . A tehetetlenség felismerése nem a vereség, hanem a szabadulás legelső napja – akár te küzdesz függőséggel, akár egy szeretted használata miatt veszítetted el a saját határaidat.
Amikor abbahagyod a hiábavaló harcot a külvilággal, végre marad energiád arra, hogy berendezd a saját életedet. Ezt a munkát nem kell egyedül elkezdened. Ha úgy érzed, kimerültél a kontrollharcban, és szeretnél egy biztonságos, ítélkezésmentes térben ránézni a saját határaidra, itt vagyok.