Szertelen gondolatok

​A függőségben a szerhasználat egy kétségbeesett kísérlet arra, hogy ne kelljen éreznünk.

"Amíg elhiszed, hogy te irányítod a használatod, mindaddig önmagadat tartod fogságban." ​

​Minden függő kapta egyszer, valamikor, valakitől az első adagot. Ki így, ki úgy. Az a megmagyarázhatatlan érzés, ami az első pillanatban megfog, kiszakít a valóságból, majd észrevétlenül a rabjává tesz. Újra és újra úgy akarod érezni magad: nem gondolni semmire, elfelejteni a nehézségeket, a fájdalmat, a bűntudatot és a szégyent. ​

Gyakran gondoljuk azt, hogy a szeretet mércéje a teljes feloldódás a másikban. Miszerint az az igazi kötődés, amikor a másikkal lélegzünk, az ő érzései határozzák meg a mi belső világunkat, és ha ő eltávolodik egy lépést, azzal a tettével alattunk megreng az egész talaj

​A mélypontok megélése és azok őszinte beismerésének köszönhetően születik meg az az alázat, amely a felépülés kapuját megnyitja. ​A függőségben az ember sokáig abban az illúzióban él, hogy uralja a helyzetet, hogy egyedül is meg tudja oldani, vagy szimplán elég messzire kell menekülnie a problémák elől. Amikor ez a kontroll-illúzió végleg...

A művészet számomra fontos kifejező eszköz. Amikor ezt a képet festettem, a lecsendesedés fázisában tartózkodtam.