Az élni akarás pillanata
A mélypontok megélése és azok őszinte beismerésének köszönhetően születik meg az az alázat, amely a felépülés kapuját megnyitja. A függőségben az ember sokáig abban az illúzióban él, hogy uralja a helyzetet, hogy egyedül is meg tudja oldani, vagy szimplán elég messzire kell menekülnie a problémák elől. Amikor ez a kontroll-illúzió végleg összeomlik, és az ember térdre rogyva, feltett kezekkel áll a nagy semmi közepén, egyszer csak nem tudja nem látni a valóságot.
Ebben a pillanatban az alázat nem megalázottságot, nem behódolást és nem is feladást jelent, hanem a valósággal való legőszintébb, legmeztelenebb szembesülést. A dac és az egó átadja a helyét a tisztánlátásnak. Ott, a tátongó űrben megáll a világ, és kimondódik a legnehezebb, mégis legfelszabadítóbb mondat:
"Nem tudom egyedül. Nem megy. Segítség."
Menekülés az illúziókba
Eme pontig bizony egy függő szívóssága sok-sok bántást, megaláztatást és csillapíthatatlan fájdalmat elbír.
Személy szerint engem brutálisan megvertek, nem egy alkalommal. Volt, hogy majdnem az életembe került az egyik ilyen bántalmazás. Aztán jöttek a túladagolások, amelyeknek ájulás lett a vége. Meghalni nem sikerült, de a menekülés folyamatos volt: menekültem minden és mindenki elől — önmagam, az érzéseim és a gondolataim elől. A szer pedig eleinte segített ebben.
Csakhogy az idő múlásával a szervezetem toleranciaszintje nőtt. Már csak kergettem azt az állapotot, amit egykor adott a drog, miközben egyre és egyre lejjebb csúsztam:
- Hitelek és adósságok halmozódtak fel.
- Mindennapossá váltak a megaláztatások.
- Egymást követték a munkahelyváltások.
- Többször menekültem külföldre, mert naivan azt hittem, ha elég messze megyek, elhagyhatom a problémáimat.
- A fizikai és lelki fájdalmak megélése a napok részesei lettek.
- Fáradtság, kialvatlanság, folytonos menetelés azért, hogy bármi áron megszerezzem a drogomat. Volt, hogy napokig nem aludtam és szó szerint elájultam a kimerültség miatt.
- Újabb és újabb baleseteket szenvedtem el.
Azt gondoltam, mások miatt használok. Áltattam magam. Végül eljött az a pont, amikor totálisan kimerültem. Szó szerint nem maradt semmim.
A fiúról, akiről azt hittem, életem szerelme, egyszer csak megláttam őt teljes valójában. A drogom volt ő is, a fehér porral és társaikkal együtt.
Akkor ott, egyes-egyedül, az illúzióvilágom teljes megsemmisülése történt. Elém tárult a meztelen igazság: óriási bajban vagyok. Vagy teszek végre életemben először magamért valamit, vagy meghalok.
A fordulat: amikor az alázatból erő születik
Ebben a végső sötétségben az emberi élni akarás ösztönből bekapcsol. Az alázat teszi lehetővé, hogy a segítségkérés ne gyengeségnek hasson, hanem a túlélés és a gyógyulás egyetlen járható útjának.
Amíg jelen van a dac, a segítség sem tud célba érni — a valódi alázat az a nyitottság, ahol végre be tudjuk fogadni a külső támaszt.
Ekkor fordultam segítségért, és ezzel a döntéssel megkezdődött a józan életem. Ott újjászülettem.
Lélek-szilánkokból épített új élet
Ez a belső áttörés jelenik meg a Lélek-szilánkok című festményemben is.
A kép teljesen tudattalanul, a belső intuíciómra hagyatkozva született. Egyetlen tudatos döntésem volt csupán: a saját barna szemem színeit akartam a vászonra vinni.
Ahogy hagytam áramlani a mozdulatokat, régi, nehéz emlékek szilánkjai törtek a felszínre: a múlt sötétebb tónusai, a fojtogató pillanatok és a kék árnyékok mind utat törtek maguknak. De a kép középpontjában a barna írisz maradt a fókusz — stabilan, tisztán, megingathatatlanul.
A sötét szilánkok végül beépültek, feloldódtak, és helyet adtak a kiáramló aranynak, a fehérnek és az életerő robbanásának. Ahol egykor elakadt a levegő, ott most a legtisztább szabadság árad.
A múlt nehézségei szilánkokra törhetik az embert. Tapasztalati szakemberként és tanácsadóként nap mint nap látom, hogy ezekből a szilánkokból egy sokkal erősebb, ragyogóbb egész építhető újjá.
Hiszem és tudom, hogy van kiút a függőség poklából. Nem kell egyedül maradnod a teherrel.
Továbbá nincs két egyforma eset. A mélypontok mindenkinél szubjektív megélések. Azt gondolom, hogy a legfontosabb azok felismerése és beismerése. Ott kezdődik az igazi szabadság útja.